Mi a képstabilizáció és hogyan működik?

A képstabilizálás bizonyos objektívek és kamerák egyik jellemzője, ami megakadályozza a rázkódtatott fényképezőgép elmosódását. A rázkódás ellensúlyozásával lassabb zársebességet használhat, mint amennyit szokott, anélkül, hogy homályos képet kapna. Ez különösen hasznos éjszakai fényképek vagy más olyan helyzetek esetén, amikor a lassú zársebesség szükséges.

Amikor a képstabilizációról és a fényképezésről beszélünk, akkor általában optikai képstabilizációról beszélünk, amely sok csúcsminőségű lencsén található (és néhány olyan high-end okostelefon, mint az iPhone 7). A Canon a képstabilizálás (IS) és a Nikon rezgéscsökkentés (VR) nevű funkciót hívja. Optikai képstabilizálással a lencse egy része fizikailag mozog, hogy ellensúlyozza a kamera mozgását, amikor a képet készíti; ha a keze remeg, a lencse belsejében lévő elem rázkódik a mozgás ellen.

Más kamerák, köztük az iPhone 6S-hez hasonló okostelefonok is rendelkezhetnek virtuális képstabilizálással. Virtuális képstabilizálással a lencse nem mozog fizikailag; ehelyett a mozgást rögzítik, és a fényképezőgép megpróbálja megfordítani az összes rázást algoritmikusan. Ez nem olyan hatékony, de jobb, mint a semmi.

Ma egy kicsit beszélünk arról, hogyan kell hatékonyan használni a képstabilizációt. Ennek az útmutatónak az alkalmazásában a high-end kamerákban található optikai képstabilizációra fogunk összpontosítani.

A kölcsönös szabály: Milyen lassú lehet?

Rendszeres lencse esetén a leggyorsabb zársebesség, amely még mindig éles képeket tartalmaz, általában a lencse fókusztávolságának (vagy a teljes képkocka egyenértékű fókusztávolságának) viszonylatában áll. Ez azt jelenti, hogy ha 100 mm-es objektívet használ egy teljes képkocka-kamerához, mint a Canon 5D MKIV, a leglassabb záridő a másodperc 1/100-a. Egy 50 mm-es objektív esetén 1/50 másodperc lesz.

Ha ugyanazt a 100 mm-es objektívet használja egy 1,6-as vágási tényezővel rendelkező fényképezőgépen, mint a Canon EOS Rebel T6, akkor ez egy 160 mm-es objektívnek felel meg a teljes képkocka fényképezőgépén, így a leglassabb zársebesség 1 / 160 másodperc; az 50 mm-es objektív 80 mm-nek felel meg a másodperc 1/80-as zársebessége esetén.

Fontos megjegyezni, hogy a kölcsönös szabály csak a kamera mozgására vonatkozik. Ha fotót készít egy gyorsan mozgó objektumról, előfordulhat, hogy a zársebesség gyorsabban kell használnia, mint amire a kölcsönös szabály azt mondja, hogy megszabadulhat.

A képstabilizáció lassabb zársebességet tesz lehetővé

Ha a képstabilizálás be van kapcsolva, akkor a zársebesség két és négy megálló között lehet lassabb, mint amit másképp tudna. Menjünk vissza a 100 mm-es objektívre. A másodperc 1/100-as minimális zársebessége helyett a képstabilizálás lehetővé teszi, hogy a zársebesség olyan lassú legyen, mint a másodperc 10/10-es része, és még mindig éles képe legyen (legalábbis ideális körülmények között). Az 50 mm-es lencse esetében a másodperc körüli 1/5-ös körüli értéket elérheti.

Az alábbi képen egy 200 mm-es objektívvel láttam el a fényképeket 1/40 másodperces zársebességgel. A bal oldali képen a képstabilizálás ki van kapcsolva; a jobb oldalon található, be van kapcsolva. Könnyű látni, hogy a hatékony képstabilizáció a megfelelő körülmények között lehet.

Ha éjszaka vagy más gyenge fényviszonyok között forgat, akkor a lassabb zársebességgel való kijutás nagy különbséget okozhat. Nem kell annyira magasra forgatnia az ISO-t, vagy ha igen, akkor ne használjon igazán széles nyílást.

A képstabilizálás segíthet hosszabb lencséknél is, még a jó megvilágítás esetén is. Ha 300 mm-es objektívet használ, az abszolút lassú záridő a képstabilizáció nélkül 1/300 másodperc. Ez még mindig nagyon gyors zársebesség, ha keskeny nyílást és alacsony ISO-t használ. A képstabilizációval azonban körülbelül 1/50-re tehetsz egy másodpercet, ha szükséged lenne rá, de csak egy kicsit lassabb zársebességre mehetsz, mint a másodperc / 200. Ez egy kis extra fényt tesz lehetővé, de ami még fontosabb, nagyobb valószínűséggel éles képeket kap. Csak azért, mert igazán lassú zársebességre mehetsz, nem jelenti azt, hogy meg kellene.

Ismét fontos megjegyezni, hogy a képstabilizálás csak a kamera mozgásában segít. Nincs semmilyen hatása a tárgy bármely mozgására. Még egy portré, aki még mindig áll, egy kicsit mozog; ha túl lassú zársebességet használ, akkor a mozgásuk megjelenik a képen.

A képstabilizálás problémái

A képstabilizálás legnagyobb problémája a költség. A Canon EF 70-200mm f / 4L USM-je, amelynek képstabilizálása 599 $, az EF 70-200mm f / 4 L IS USM-1099 dollárba kerül. A stabilizálódástól eltérően a két lencsék majdnem azonosak. Ugyanez a minta érvényes más objektívek esetében is, egy változat nélkül, stabilizálás nélkül, több száz dollárral kevesebb költséggel, mint a stabilizáló változat..

Ha megengedheti magának, hogy képeket stabilizáljon, nagyszerű funkció lehet, de ha nem biztos benne, hogy valami olyasmi lesz, amit használni fog, a többletköltség lehet, hogy nem éri meg. Ha hosszú lencse vagy gyenge fényviszonyok mellett sok lövést készít, nagyszerű lehet, de ha nem, pénzkár.

A képstabilizálásnak is van valami furcsa hatása, ha rossz helyzetekben használja. Ha a zársebessége a másodperc körüli 1/500-nál nagyobb, a képstabilizálás valójában nem javítja a képeket. Az izmok másodpercenként 500-szor nem csípnek! Ehelyett valójában káros hatással lehet a kép élességére a lencse mozgó elemei miatt. Annak ellenére, hogy főként anekdotikus, a legtöbb professzionális fotós a képstabilizálást kikapcsolja, kivéve, ha ebből az okból teljesen szükségük van rá.

Ugyanígy, ha a lencse más módon stabilizálódik, mint például egy állvány, a képstabilizálást ki kell kapcsolni. A legjobb, ha nem tesz semmit, és a legrosszabb esetben valójában a képek elmosódását eredményezi.

Végül a képstabilizálás egy kis energiát is használ. Ha az akkumulátor élettartamát megpróbálja megőrizni, kapcsolja ki.

A hátrányok mellett a képstabilizáció valóban nagyszerű tulajdonság, és egyre több objektívben válik szabványossá. Csak győződjön meg róla, hogy megéri a többletköltséget.