Mi a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol)?

A Dynamic Host Configuration Protocol (DHCP) a hálózatok szerves részét képezi, és szabályozza, hogy az IP-címek milyen eszközökkel fogadnak, így kommunikálhatnak az interneten. Általában az IP-hozzárendelés automatizált, de ha statikus IP-kre van szükség, a DHCP ismerete elengedhetetlen.

A DHCP képes kezelni az IP-hozzárendeléseket

Minden hálózathoz csatlakozó eszköz IP-címet igényel. A hálózatépítés első napjaiban a felhasználók manuálisan IP-címet adtak meg, de ez nehézkes feladat, különösen sok eszközzel rendelkező helyeken, például vállalati irodában. A DHCP részben automatizálja ezt a folyamatot, ami sokkal könnyebbé teszi az eszközök csatlakoztatását a hálózathoz. A DHCP-kiszolgálók vagy az útválasztók ezt a folyamatot meghatározott szabályok alapján kezelik. A legtöbb útválasztó úgy van beállítva, hogy például egy 192.168.0.x tartományt használjon, így általában az ilyen típusú IP-címeket fogja látni az otthoni hálózatokban.

A folyamat elég egyszerű. Amikor egy ügyfél (számítógép, IOT eszköz, tabletta, mobiltelefon stb.) Csatlakozik a hálózathoz, akkor jelet küld (DHCPDISCOVER) a DHCP-kiszolgálónak (vagy útválasztónak). A szerver válaszol a hálózat összes szabályára és beállítására, valamint egy IP-címre (DHCPOFFER). Az ügyfél nyugtázza az információt, és engedélyt kér a hozzárendelt cím használatához (DHCPREQUEST üzenet). Végül a DHCP-kiszolgáló nyugtázza a kérést, és az ügyfél szabadon csatlakozhat a hálózathoz.

A DHCP szabályozza az IP-címek tartományát

Beállíthatja a DHCP-t a használható IP-címek tartományának vezérlésére. Ha ezt a tartományt 192.168.0.1-től kezdve 192.168.0.100-ig adja meg, akkor az összes elérhető cím valahol az adott tartományon belül esik. Soha nem látja a 192.168.0.101. Ne feledje, hogy a kezdő IP (ebben a példában 192.168.0.1) az útválasztó számára van fenntartva. Néhány útválasztó csak egy kezdőcímet sorol fel, majd egy lehetőséget ad a felhasználók maximális számához (amely meghatározza a végcímet).

Ennek az a fejléc, hogy szabályozhatja, hogy hány eszköz csatlakozik a hálózathoz egyszerre (ebben a példában legfeljebb 100). De a hátránya, ha túl alacsonyra állítja a hatótávolságot, így véletlenül megakadályozhatja az új eszközök csatlakoztatását. Az IP-címek alacsonyabb tartományának engedélyezéséhez a DHCP-kiszolgálók csak IP-címeket bérelnek az eszközökhöz.

A dinamikusan címzett címek ideiglenesek

Ha egy DHCP-kiszolgáló IP-címet rendel, akkor ezt egy bérleti rendszer alatt teszi. A készülék egy meghatározott számú napig megtartja ezt az IP-címet, majd megpróbálja megújítani az IP-címet. Ha nem érkezik megújítási jel (például leállított gép), akkor a DHCP-kiszolgáló visszaállítja az IP-címet, amelyet egy másik eszközhez rendel. A megújuló jel észlelésekor a készülék megtartja IP-címét egy másik napkészlethez. Ezért az IP-címe időről időre változhat, ha gyakran használja az ipconfig opciót.

Lehet, hogy két eszköz ugyanazon az IP-n keresztül ér véget, mint például egy VM-gép, amely az idő nagy részét offline állapotban tölti. A VM gép nem tudja elküldeni a megújuló jelet, így az IP-címe egy másik gépre kerül. A VM visszaállításakor még mindig van egy régi IP-címének rekordja (különösen akkor, ha egy pillanatfelvételből visszaállt), de nem tudja használni az IP-címet az elkészítése óta. Az engedély nélkül az új IP-cím hozzárendeléséig nem tud csatlakozni a hálózathoz. A dinamikus IP-címek használatának azonban meg kell akadályoznia az ilyen típusú forgatókönyveket.

Egyes eszközöknél statikus IP-címek szükségesek

Ha van hálózati csatlakoztatott nyomtató vagy médiaszerver (például NAS egység vagy Plex szerver), akkor kényelmetlen lenne, ha IP címük megváltozik. Bár a bérlet megújítása megakadályozhatja ezt, az IP-cím változhat. Ha az útválasztó újraindult, áramkimaradás miatt vagy azért, mert egy bosszantó problémát próbál megoldani, akkor az összes dinamikusan létrehozott IP-címet át lehet osztani. Az ilyen forgatókönyvek esetén a statikus IP-cím manuális hozzárendelése megoldja a problémát.

Ennek pontos folyamata változik, különös tekintettel arra, hogy az útválasztó webes interfészei akkor változnak az eszközről a készülékre, ha ugyanazt a gyártót gyártják. Néhány útválasztón, mint például az Eero Mesh Router készlet, ezt más kifejezéssel is meg lehet említeni, mint például az IP-foglalás. A statikus IP-címnek azonban meg kell felelnie minden tartományi szabálynak, ha léteznek. Az aktuális IP-cím használata a statikus IP alapjaként általában a legegyszerűbb dolog. Az eszköztől és az operációs rendszertől függően lehet, hogy az útválasztó vagy a DHCP-kiszolgáló helyett statikus IP-t állíthat be az eszköz végén. Ez akkor szükséges, ha maga az útválasztó nem támogatja a statikus IP-t.