Miért olyan nagyok és nagyok?
A tükör nélküli kamera forradalom célja, hogy kisebb, könnyebb fényképezőgép-felszerelést hozzon létre, de a valóságban a fényképezőgépgyártók éppen alkalmaztak arra, hogy nagyobb, jobb lencséket készítsenek. Miért jön le a lencsék fizikájába.
A fókusztávolság manipulálása bonyolult
A lencse fókusztávolsága, amelyet mélyebben nézettünk előtt, a hátsó csomópont és a fókuszpont közötti távolság. Egy egyszerű konvex objektívben ez a távolság a lencse középpontja és a fókuszpont között. A kamera lencséje azonban nem egy egyszerű domború lencse; mindegyik „összetett lencsék”, amelyek az egyes lencsék „lencseelemek” kombinációjából készült lencsék.
A kamerák „karimás fókusztávolsággal” rendelkeznek, azaz a lencsetartó és az érzékelő közötti távolság. A Canon DSLR-jén például 44 mm. A kamera-gyártók problémája az, hogy a fókusztávolság kezelése bonyolult, és általában több objektívelem hozzáadását teszi lehetővé, ami a dolgokat nagyobbá és nehezebbé teszi. A Canon EF 40 mm-es objektívje a legkisebb az, hogy olyan szorosan illeszkedik a karimás fókusztávolsághoz, és ezért nagyon kevés objektívelemre van szükség.
Minél tovább mozogsz a karimás fókusztávolságtól, mindkét irányban, annál nagyobb lesz a lencse. A 600 mm-es objektívnek nem kell 60 cm hosszúnak lennie, de ahhoz, hogy ne legyen 60 cm hosszú, az egyszerű konvex lencse esetén az optikai tervezés bonyolult. Ugyanaz a 11 mm-es halszem objektívvel.
Van egy kis édes folt, kb. 24 mm és 50 mm között, ahol lehetséges olyan objektívek készítése, amelyek nem olyan nagyok, de minden más számára a fókusztávolság manipulálásának optikája jelentős akadálya a miniatürizálásnak.
Az apertúra egy kemény korlát
A nyílás a fókusztávolság függvénye. Amikor f / 5.6-ról beszélünk, azt mondjuk, hogy a lencse írisz nyitva van a gyújtótávolságra, amely 5,6-el van osztva. Például egy f / 2-es 50 mm-es objektív 25 mm-es lencse-írisznyílással rendelkezik; f / 8-on az írisz 6,25 mm-re nyitva van.
Bár ez nem jelent problémát a széles látószögű lencsék számára, nagyon gyorsan válik problémává a gyors teleobjektívek számára. Vegyük a hihetetlenül népszerű Canon 70-200 f / 2.8-at: 70 mm-en a lencse írisz 25 mm széles, de 200 mm-en 71,5 mm. Ez azt jelenti, hogy végtelenül vékony anyagokat feltételezve a lencse elülső eleme minimális lehetséges mérete a valóságban körülbelül 72 mm-es, 88,8 mm-es, és nincs mód arra, hogy kisebb legyen.
Függetlenül attól, hogy a Canon vagy a Nikon vagy a Sony szeretné, fizikailag nem képesek egy 200 mm-es f / 2,8-as objektívet készíteni 80 mm-nél kisebb elülső elemgel. A fizika törvényei nem fognak meghaladni.
A technikai fejlesztések problémát jelentenek
Sok régi lencsék nem voltak nagyon jóak. Bűbájuk volt, de az autofókusz ki volt kapcsolva, rendszeresen nehéz vignettálás vagy torzítás volt, és a kép nem volt éles az egész kereten. A modern lencsék több ilyen problémát oldottak meg több lencseelem hozzáadásával, ami természetesen nagyobb méretet és súlyt is tartalmaz.
Hasonlóképpen, a modern fejlesztések, mint például az erős képstabilizálás, még nagyobb súlyt adnak a már nehéz tárgyaknak.
És ne felejtsük el a zoom objektíveket. A prime lencsék (majdnem) mindig kisebbek és könnyebbek lesznek, mint az azonos fókusztávolságot lefedő zoom objektív, mivel sokkal egyszerűbbek. A zoom lencsék elveszítik, kitalálták, több lencseelemet és mozgó alkatrészt.
Tényleg, a fizika a probléma
Ami a kérdésből fakad, az, hogy a fizika törvényei a fájdalom a szamárban.
Az optika jól tanulmányozott és bonyolult terület. A fények manipulálása úgy, hogy a távolabbi tárgyak közelebb vagy közelebb kerüljenek a tárgyakhoz, távolabbi megjelenésükhöz, míg a hátterek elmosódása vagy a fókuszban tartása, valamint a magas képminőség fenntartása csak nagy, nehéz objektíveket igényel.
A professzionális kamerák egyre kisebb álma az, hogy egyelőre: álom.
Képhitel: L e g e t o e t / Shuterstock, LeonRW
